Egy hosszú iskolai nap után lassan ballagok hazafelé a nyolcvanas években. Szeptemberi délután van, a nap még melegen simogatja a bőrömet, de a hátamon érzem az izzadság apró cseppjeit, ahogy lassan végiggördülnek. A csudába, miért kellett reggel kabátot vennem? – zsörtölődöm magamban, miközben a szél alig észrevehetően megcirógatja az arcomat.
Dóra tizenöt éves volt. Jó tanuló, kreatív és érzékeny lány, aki régebben imádott olvasni, rajzolni, viszont újabban egyre többet zárkózott be a szobájába a telefonjával. Édesanyja, Katalin, mindent megtett érte, egyedül nevelte őt, és mindig azt mondta magának, hogy a kapcsolatuk különleges, hiszen kislánykorában Dóra mindig hozzá futott, ha...
Helga jól szituált 50 év körüli nő. Nézem, ahogyan lassan, megfontolt léptekkel feljön a lépcsőn. Fújtat egy kicsit, és bár láthatóan fitt formában van, mégis mintha nehéz lenne számára minden mozdulat.
Zoltán esetéről korábban már írtam, íme a további részlet az értékes gondolataiból.
Tamás friss házas volt. Felesége, Anna, egy éve ismerkedett meg vele, és azóta mindent egybevetve szerették egymást. Még alig alakították ki közös életüket, amikor úgy döntöttek, hogy ideje elindulniuk a házasélet útján. Egy kis lakásba költöztek, és tele voltak tervekkel, álmokkal, hogy milyen csodálatos lesz közös életet építeniük.
Zoltán 46 éves, tüdőrákos beteg. Nős, 2 fia van, akik egyetemisták. Mérnök, analitikus gondolkodással, racionális életszemlélettel. Lassan, nehezen veszi a levegőt, meg-megáll, elmereng. Néha fújtat is, a tüdeje miatt, ettől kényelmetlenül érzi magát. Majd ismét körbe kémlel, beszéd közben nézi a plafont, a falakat. Apátia, tehetetlen düh, és néha...
Itt olyan történetek kapnak helyet, amelyek valamiért mélyen megérintettek vagy elgondolkodtattak. Mindannyian más utat járunk be, más szemmel látjuk a világot, de talán épp ezért lehet értékes megosztani a gondolatainkat. Lehet, hogy valaki magára ismer bennük, vagy éppen egy új nézőpontot talál – és ha csak egyetlen mondat is elindít valamit a...