"Csak nektek akarok jót!"

Tamás friss házas volt. Felesége, Anna, egy éve ismerkedett meg vele, és azóta mindent egybevetve szerették egymást. Még alig alakították ki közös életüket, amikor úgy döntöttek, hogy ideje elindulniuk a házasélet útján. Egy kis lakásba költöztek, és tele voltak tervekkel, álmokkal, hogy milyen csodálatos lesz közös életet építeniük.

De volt egy dolog, ami árnyékolta be a boldogságukat: Tamás édesanyja, Marianna. Marianna, bár szeretetteljes és gondoskodó volt, mindig is úgy érezte, hogy ő a legjobb, ha családi ügyekről van szó. Kedvenc napi mondta: "Csak nektek akarok jót!" Miután Tamás felnőtt lett és elköltözött otthonról, nem tudta elengedni a fia életét.

A határok elmosódása

Alig telt el néhány hónap, és Marianna már minden hétvégén náluk volt. Eleinte csak egy-egy közös ebéd, de hamarosan már napi rendszerességgel jelentkezett. A legkisebb probléma is ha felmerült, máris hozzákezdett, hogy megoldja. A ház körüli munkák, a főzés, a bevásárlás… mindent "jobban" tudott, mint Anna, aki próbálta megérteni, hogy miért érzi úgy, hogy őt nem hagyják elég helyet kapni a saját otthonában. "Dehát én csak nektek akarok jót!" - hallotta minden nap.

Tamás, bár látta, hogy Anna kezd feszültté válni, nem tudott mit tenni. Egyik este például édesanyja ismét felhívta őt, miközben Anna éppen a vacsorát készítette. "Ne aggódj, kisfiam, majd elintézem én! Tudok egy jobb receptet a sült csirkére, ha holnap vendégeitek jönnek! Mondjad Annának, hogy viszem a hozzávalókat, nyugodjon meg. Majd bemegyek a lakásba, és megfőzök, amíg dolgoztok! Nem kell megköszönnötök, ez természetes!" – mondta telefonon, miközben Tamás töltött egy pohár bort. Anna szó nélkül folytatta a főzést, de a szemeiben ott volt a csalódottság.

"Tudom, hogy szeretetből csinálja, de ez már túl sok."

A legnagyobb konfliktus akkor robbant ki, amikor Tamás és Anna úgy döntöttek, hogy nyaralni mennek. Pár napnyi pihenést terveztek egy távoli kis faluban, de nem számítottak arra, hogy Marianna rákérdez: "Miért nem jöhetek én is veletek? Tudjátok, hogy mindig szívesen segítek majd a gyerekekkel is, ha később lesznek. Hadd menjek veletek, olyan régen nem voltam sehol!"

Anna ekkor először érezte, hogy már nem bírja tovább. "Tamás, muszáj, hogy anyád mindig ott legyen?" – kérdezte tőle, miközben próbálta visszatartani a könnyeket.

Tamás megdöbbenve nézett rá. "Nem akarom, hogy haragudj rám.... Szeretem anyámat, de nem tudom, hogyan kellene ezt kezelni. Az édesanyám mindig ott volt számomra, és nem akarom, hogy azt érezze, hogy most már nem számít. Nekem ő nagyon fontos!"

Anna idegesen elmondta, hogy szüksége van arra, hogy a házasságuknak legyen meg a kellő tere, és a határokat anyósa tartsa tiszteletben. Tamás megpróbált erről beszélni Mariannával, aki viszont annyira megharagudott Annára, hogy többet nem szólt hozzá. Folyton a szokásos klisét ismételte: "Dehát én csak jót akartam nektek!". Anna úgy érezte, hogy Tamás ezért lassanként eltávolodik tőle, már nem olyan figyelmesen és örömmel érkezik haza, mint régebben. Ha Tamás szólt hozzá, lelkiismeretfurdalás gyötörte, mert azt gondolta, ő az oka mindennek. Ez a konfliktus rátelepedett a mindennapjaikra.

Tamás egyedül képtelen volt kezelni az egyre inkább elmérgesedő viszonyt, ezért fordultak hozzám.